Tavaly szeptemberen kezdtem el egy bankban dolgozni, ahol jutalék alapon kaptuk a fizetésünket. Ez először szimpatikus volt számomra, azt gondoltam, végre egy hely, ahol díjazzák a teljesítményem. Az azonban teljesen lutri volt, kinek sikerült jó ügyfeleket elérnie telefonon, egyáltalán nem a kompetenciánkon múlt. Ennek ellenére az első hónapban nekem is szerencsém volt, nagy pénz ütötte a markomat egy szerződés megköttetésével, az ezt követő hónapok viszont elég változékonyak voltak. Egy idő után nem bírtam már ezt idegileg, csak úgy, ha ittam, egyre többet, és egyre többször.
Sikeresen az alkoholizmusba hajszoltam magam
Egy idő után rájöttem, hogy ez már nagy baj, felismertem, hogy toxikus a munkahelyem, és hogy az italozást is túlzásba vittem. Segítségre szorultam, tudom milyen szörnyű folyamat egy alkoholista leépülése, és hogy már én is elindultam ezen az úton, de nem akartam a végére érni. Felkerestem egy felépülési központot, ahol célzottan foglalkoznak azzal, hogy a hozzám hasonlóaknak segítsenek. A konzultáció után arra jutottunk, az lenne a legjobb, ha beköltöznék én is a központba és részt vennék a 28 napos felépülési programjukon, így hát be is költöztem.
Majd elindultam felfelé
A bent töltött idő alatt volt lehetőségem beszélgetni profi addiktológusokkal és egyéb szakemberekkel, akik profi mód értették és kezelték a témát. Az alapító család tagjai is tartottak nekünk előadásokat, amik azért voltak különösen inspirálóak, mert elmesélték személyes történetüket is, hogy váltak az alkohol rabjává ők is, majd hogy épültek fel ebből a szörnyűségből. Mindenki nagyon segítőkész és motiváló volt, jó hangulatot teremtettek. Ezen felül úgy gondolom, ár-érték arányban a leginkább ez érte meg, hogy eljöttem ide, mert több szakemberrel is beszélhettem, míg kint valószínűleg egy embernek fizethettem volna ugyanennyit ugyanennyi időre, így viszont többet kaptam a pénzemért. A személyes beszélgetések olyanok voltak, mintha pszichológushoz mennék, a csoportosak pedig egy csoportos terápiához hasonlítottak. Miután felfedtük a dolgok okát, kicsit elkeseredtünk, mindig mindenkinek nehéz szembenézni az igazsággal. De tudtam miért vagyok ott, és mindig arra emlékeztettem magam, milyen egy alkoholista leépülése, és hogy én nem akarom azt átélni.
Számos technikát, módszert tanultunk, amik segítségével uralkodhatunk vágyainkon, legyőzhetjük a kísértést, és ezeket addig ismételtük, míg be nem rögzültek. Már ha álmomból keltenének fel is tudnám.
És nem csak az én életemet tette könnyebbé ez
A beköltözők családját sem hagyták információk nélkül, hanem előadásokat szerveztek nekik, amiket ingyenesen megtekinthettek és személyesen is beszélgethettek az előadást tartó szakemberekkel. Anyukám állítása szerint az előadások nagyon informatívak és hasznosak voltak, és nekem efelől kétségem sincs. Jónak gondolom nagyon, hogy felismerik, mennyire fontos szerepe van a családnak is a felépülésben.
Hiszen bent egy nyugodt, kellemes környezetben voltunk, és ez kint sem szabadott, hogy nagyon megváltozzon, mivel a diszkomfort is egy hajlamosító tényező.
Azóta már sokkal jobb minőségben élem az életem
Kemény munkával, de sikerült végül teljesen felépülnöm, és azóta egyszer sem ittam alkoholt. A központba néha még visszalátogatok, ha van valami rendezvény, de már csak azért, hogy kifejezzem hálám, és mert jó ott lenni. A bent tanult praktikákat viszont a mai napig előszedem, mert más jellegű nehézség esetén is segítenek.
Ajánlom mindenkinek ezt az intenzív programot, aki valóban véglegesen változtatni akar!
